Hátránykompenzáció a tehetséggondozásban
„Neumann sokoldalúságának kialakulását fokozta az is, hogy apja sokszor beszélt otthon a gyerekeknek a szakmájáról, annak elméleti alapjairól, mindezek megjelenéséről, hitelminősítések kamatairól, és lehetőségeinek megítéléséről. Az apa valahányszor üzleti szerződést kötött, mindig megmutatta a fiának, aki mindig tett valami konstruktív javaslatot, aminek jó hasznát vettek. De ilyen beszélgetések alkalmával más témák is terítékre kerültek: politika, pszichológia, biológia, színház, művészet, irodalom.”
Forrás: Róka Sándor: Matematikusok. Budapest, Typotex, 2008. 45. old.
Ebből a beszámolóból is látszik, hogy Neumann életében milyen meghatározó volt a szülői ház. Tulajdonképpen akárhány visszaemlékezést elolvasunk, vagy beszélgetünk pályáról, elkötelezettségről bárkivel is minden esetben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minden ember életében nyomot hagyott a szülői ház, vagy egy-két tanár. Ezt dr.Czeizel Endre tehetség ábrája is remekül bizonyítja.
A kép kattintásra nagyítható!
A család szerepe a tehetséggondozásban
Tehetségkutatóként, pedagógusként ezt az ábrát annyival egészíteném ki, vagy változtatnám meg, hogy nem egyenlő mértékű a család, iskola, társadalom és kortársak hatása, befolyása. A tehetség kibontakoztatásában a család – kezdetekben – mindennél nagyobb szerepet játszik, hiszen a lehetőségei is nagyobbak. Egy szülőnek 2-3-4 gyereket kell fejleszteni, míg egy pedagógusnak 25-30-at. Egy szülőnek – jó időbeosztással, a felesleges teendők bölcs kiküszöbölésével akár napi 3-4 óra is juthat erre, egy pedagógusnak heti 2-3-4. A család adja az alapértékeket, a tudomány, művészet szeretetét, a színvonalas időtöltés igényét, kíváncsiság fenntartását a világ dolgai iránt, az udvariassági formulákat, az értelmes beszélgetéseket, stb.. (Később pedig a család választ iskolát, és támogat vagy tilt meg baráti kapcsolatok, kötődések kialakulását.) Ennek ellenére előfordul, hogy egy pedagógus azonosítja a tehetséges gyereket és a tehetségfejlesztés mellett a szülői házból hozott hiányokat is kompenzálnia kell, mert hiányoznak a fent említettek, azaz az értelmes beszélgetések, igényességre törekvés, stb. Sok esetben találkozhatunk olyan szituációval, hogy a szülő örül a gyermeke sikereinek és jó partnere a pedagógusnak a tehetségfejlesztés során. Ilyen esetekben segítőkészséget mutat, szívesen elviszi autóval a gyermekét a különböző programokra, saját lehetőségeihez mérten támogatja anyagilag, megfogadja a pedagógus tanácsait, azaz sikeresen együttműködik.
Nem támogató család – tehetséges gyerek
Nagyobb probléma akkor merül fel, ha a szülő nem támogatja a gyermekét. A pályám során ilyen és hasonló mondatokkal találkoztam:
- „Mindig törekedj arra, hogy átlagos légy, azzal nem lógsz ki a sorból. Ebből sosem lehet baj!”
- vagy: „Foglalkozz a tanulással és légy fiatal, az iskolából ennyi is bőven elég!”,
- vagy „Csak a tanuláson járjon az eszed, az is sok idődet elveszi, nem kell külön versenyekre járnod!”,
- vagy „ Ne akarj anyádnál/apádnál okosabb lenni, az sose szült jót”,
vagy „mi se jártunk versenyekre, mégis jól megvagyunk, neked minek kéne?”.
A sor természetesen sokáig folytatható. Az az érzésem, hogy ilyen mély szülői ellenállás mellett egy pedagógus nagyon korlátozott lehetőségekkel bír, ami a nullától nemigen különbözik. Ha a gyermeket otthon lenézik azért, mert a tudásvágyát, kíváncsiságát ki akarja elégíteni, esetleg bántják, megbélyegzik, akkor nagyon nagy ellenállás és erős személyiség kell ahhoz, hogy a diák képes legyen a szülői tiltás ellenére is hallgatni a pedagógusra. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a pedagógusnak ezekben az esetekben óriási többlet munkát kell vállalnia, mert a diákot erősíteni, bátorítani kell a szülői szándék ellenében, sőt az otthonról emiatt kapott sebeket kompenzálnia. Ez abban az esetben könnyebbnek bizonyulhat, ha a diák biztosan megnyeri a versenyt, amire a tanár fel szeretné készíteni. Viszont, ha ott is kudarcot kell átélnie, és a szülő okkal mondhatja, hogy „én megmondtam”, akkor a tehetséggondozás folytatása szinte reménytelen.
Említhetnénk a rossz indíttatás, vagy szülői ház támogatásának hiánya mellett egyéb hátrányokat is, amivel a diáknak meg kell küzdenie. Azt viszont nem nehéz belátni, hogy a hátránykompenzáció igen gyakran felemészti egy-egy pedagógus energiáját. A tehetséggondozás, mentorálás igényes művelése szintén nagyon sokrétű feladat. Gondoljunk csak a kudarctűrő stratégiák kialakítására, a pályaorientációra, monotonitás tűrés fejlesztésére, koncentráció javítására, személyiségfejlesztésre, stb.
Tehetséggondozás és hátránykompenzáció – pedagógus team – munkában
Tehetséggondozás és hátránykompenzáció – a rengeteg feladat miatt- véleményem szerint csak team munkában valósítható meg. Célravezető lehet, ha a diákot tanító tanárok elosztják egymás közt a munkát, és nem biztos, hogy a diák szoros értelembe vett mentora lesz az, aki a hátránykompenzációt is végzi. Fontos szerepe lehet az osztályfőnöknek, aki a személyiségfejlesztésben tölthet be szignifikáns szerepet, vagy bármelyik szakos tanárnak, aki képes a kolléga konstruktív tehetséggondozó törekvéseit megerősíteni, a magyar vagy etika tanárnak, aki az udvariassági formákat kialakíthatja, illetve az iskola pszichológusának, aki a kudarctűrési stratégiák kialakításában segíthet. Feltételezem, hogy nagyon ellenséges családból érkező tehetséges diákot csak csapatban lehet sikeresen, mindenre kiterjedően fejleszteni, támogatni.
A szerző, Molnárné Dr. László Andrea Zsuzsanna bemutatkozása:
„A tehetséggondozás lelkes híve vagyok. Hiszem, hogy a tehetséggondozás nem merülhet ki a gyerekek fejlesztésében. Egyaránt kell figyelnünk a pedagógusok képzésére, a szülők tájékoztatására, és a társadalmi elfogadtatás hangsúlyozására.Ebből kifolyólag nemcsak mentori szerepeket látok el, nemcsak diákokat készítek fel a Kutdiák versenyekre, illetve iskolai TDK versenyekre, nemcsak vezetem szakmailag a Winkler Márton tehetségpontot Várpalotán, hanem számos pedagógus képzést is kidolgoztam. Ezen kívül konferenciát szerveztem, pályázatokat írok, nagyszámú előadást tartok érdeklődőknek. Permanensen keresem a kapcsolatokat, miközben a tehetséggondozást igyekszem új dimenziókból megvilágítani, úgy mint a játék, a munkaerőpiaci kívánalmak, személyiségjegyek, szülői felelősség, stb. „
Érdekli a téma?
Olvassa el a szerző további, témához kapcsolódó cikkeit:
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan kommunikáljunk egy diákkal – tabudöntögetés
Meghökkentő feladatok a tehetséggondozásban
A beszélgetés szerepe a mentori feladatokban
