A tanulás és a közösségi lét egymással szorosan összefüggő, gyakran egymást feltételező dolgok: kölcsönösen hatnak egymásra bölcsödétől az egyetemig (vagy akár élethosszig). Ha valaki biztonságban, magát elismertnek érezve tölti mindennapjait egy csoportban, könnyebben és jobban figyel a tanulásra is – állítják a szakértők. De miként valósulhat meg mindez a karantén idején? Amikor az osztály tagjai közötti személyes kontaktus a minimálisra csökkent, illetve az online térbe helyeződött át? Különösen akkor, ha mindez váratlanul, félév közben történt?
Közös emlékek
Általános tapasztalat, hogy a hétköznapoktól eltérő, szokatlan kihívások emlékezetessé válnak, beépülnek közösség történetébe. A jelenlegi helyzet természetesen nem azonos egy emlékezetes osztálybulival vagy erdei kirándulással, de az biztos, hogy a karanténhelyzet (a korábbiaktól eltérő mivolta miatt) lehetőséget nyújt arra, hogy a diákok más oldalról is megismerhessék egymást – sőt, akár önmagukat is. (Biztos, hogy másként hat a „virtuális iskola” arra, aki élőszóban nehezen fejezi ki magát, mint arra, akinek lételeme a személyes kapcsolattartás…)
Az elmúlt hetek tanulságait érdemes végiggondolni, néhány jellemző kérdés, játékos feladat segítségével – már csak azért is, mert az ilyen típusú kérdések számos pozitív élményt és beszédtémát adhatnak (akár hosszabb távra is). S ami a legfontosabb: információt nyújthatnak a „távolba szakadt” gyerekek mindennapjairól, érzéseiről.
Az ilyen típusú közösségépítés alapvető kritériuma azonban, hogy mindenki egyformán részesülhessen belőle az adott közösségben – ilyenkor különösen fontos, hogy adott esetben sem az időkorlát, sem a technikai lehetőségek (és más egyéb tényezők sem!) akadályozhassák meg a közösség tagjait a részvételben. Ilyen esetkben érdemes különösen figyelni arra, hogy mindenki megkapott-e egy-egy üzenetet, és van-e lehetősége a megszabott időintervallumon belül reagálnia rá.
Feladatötletek:
Rajzold le (akár vázlatosan) az iskola épületét!
- Írd bele (rajzold bele), azokat a tárgyakat, amelyek ott vannak (otthon nincsenek) és szívesen gondolsz rájuk!
- Írd bele (rajzold bele), azokat a közös programokat, amelyekre örömmel emlékszel. (Beszélgetések a szünetben, csengőhang, közös játék az udvaron, stb.)!
- Rajzolj néhány fát és virágot! Szirmaikra, leveleikre írj néhány üzenetet, amit az osztálytársaidnak küldenél!
Új célok
A karanténhelyzetben lehetetlenség tervezni – vagy éppenséggel nagyon is célszerű? Lehetetlennek tűnik, hiszen nem tudhatjuk pontosan, hogy mikor lesz vége – de talán éppen ezért érdemes rá felkészülni (hogy „bármelyik pillanatban” legyenek bevethető ötleteink, amelyeket szükség szerint módosíthatunk, adaptálhatunk). Sőt, bizonyos tekintetben akár le is tisztulhatnak az osztályközösség szempontjai ebben a helyzetben (A lehető leghamarabb találkozni szeretnénk? Vagy várjunk egy kicsit és készüljünk fel rá? Legyen „spontán összefutás”, amint lehet? Vagy inkább szervezett, ünnepi alkalom?) Nem is az a lényeg tehát, hogy kőbe véssük, hogyan alakul a közös jövőnk – hanem az, hogy derüljön ki, mi a fontos számunkra közösségi szempontból.
Az elektronikus eszközök számos lehetőséget kínálnak a szavazásra, de akár ötletbörzét is rendezhetünk egy-egy alábbi témakör kapcsán:
- Hogyan köszönjünk el egymástól az év végén? Közösen készített műalkotással (Online installációval, közös felvétellel, egyénileg megírt/elmondott-felvett üzenettel, közös, összevágott/összeszerkesztett fényképpel? Karanténkoncerttel?)
- Hogyan ünnepeljük meg a találkozást – bármikor is legyen az? (Menjünk vissza az iskolába, ahol már régen jártunk és díszítsük fel az osztálytermet? Menjünk el kirándulni? Szervezzünk vetélkedőt?)
