A szövegértés kérdése az elmúlt évtizedben jelentős publicitást kapott – jelen írásunkban ehhez kapcsolódóan néhány kevésbé hangsúlyozott, de a napi gyakorlatban rendkívül fontos szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet.
- Fontos figyelembe venni, hogy azok, akiknek olyan olvasási készségek vannak a birtokában, melyek elegendőek voltak az 1950-es években, ma már nem képesek megfelelni a csúcstechnológiai és médiaeszközöket használó 21. században. Vagyis egyszerűbben és általánosabban fogalmazva: változott a világ. A szövegértési nehézségek hátterében pedig sokszor nem az értelmi képességek hiánya áll. Néhány példa: a hétköznapokban megnőtt a nemlineáris olvasás szerepe, előtérbe került online hasznos pásztázó, válogató „technika”. Az ezzel kapcsolatos kihívásokra (tudatosítás, hatékony módszerek, stb.) azonban még kevés válasz született. Ezzel szemben a mindenféle típusú szöveg megértését illetően jelentősen megnőttek társadalom elvárásai az elmúlt évtizedekben.
- A szövegértés fejlesztése már csak azért is rendkívül komplex feladat, mivel nemcsak az ehhez elengedhetetlen részképességek fejlesztése szükséges hozzá, hanem az egész személyiségé. A kutatások igazolják, hogy az olvasási és/vagy szövegértési nehézségekkel küzdő gyerekek kudarcainak hátterében akár az is állhat, hogy negatív énképet alakítottak ki magukról, mint olvasókról: nem tudják elképzelni magukat olyan személyként, aki örömmel és értő módon olvas. Nem ritkán elhitték magukról, hogy nem képesek az olvasás olyan fokú elsajátítására és élvezetére, mint (szerencsésebb) társaik. A szövegértés fejlesztését célul tűző felnőttek (könyvtárosok, pedagógusok) számára elengedhetetlenül fontos ennek figyelembe vétele (és lehetőleg kiküszöbölése). Ennek eszköze lehet a gyerekek felelősségérzetének és motivációjának növelése – például közösen kiválasztott olvasmányokkal, olvasói szerződéssel és mindenekelőtt odafigyeléssel, beszélgetéssel.
- Az olvasásfejlesztésre számos módszer létezik, jó hír tehát, hogy ha egy eszköz „nem működik”, vagyis kevésbé hatékony egy-egy esetben, akkor számos egyéb módszertani segédletek áll rendelkezésre. Egy néhány évvel ezelőtti, hazai olvasásfejlesztési projektben a következő módszereket (vagy azok elemeit) használták fel:
- Palincsar-féle reciprok tanítás
- tranzakciós stratégiatanítási módszer
- Robinson-féle PQRST- vagy SQ3R-módszer
- SIS-módszer
- STPG-módszer
- Wood-féle IEPC-módszer
- kooperatív tanulás
(Ezek részletesebb bemutatására következő cikkeinkben térünk ki.)
Forrás: Szabó Ildikó: „Az olvasás mindenkié, a tiéd is!” – Iskola-könyvtár-pedagógusképzés együttműködése az olvasás megszerettetésért és a szövegértés javításáért
