Az esetek többségében nem jut eszünkbe, hogy az elejétől a végéig elolvassunk egy papír alapú lexikont (bár ismerünk olyan színházi produkciót, amelyiknek épp ez volt a célja) vagy egy szótárt (bár létezik ilyen irányú rekordkísérlet is létezik). Ha pedig arra kérnek bennünket, hogy lapozzunk egy könyv kétszázadik oldalára, nem az első, második, harmadik (…) oldalon kezdjük a lapozást. Vagyis a nem lineáris olvasás már régóta ismeretes a mindennapokban. Ezekhez az adattárakhoz azonban kipróbált rendszerek állnak rendelkezésünkre: az abc-rend és a lapszámozás. Az online térben azonban vitathatatlanul kevesebb kapaszkodónk van. Ebből adódóan igen fontos (lenne) ezzel kapcsolatos gyakorlatokat végezni a digitális szövegértés fejlesztés érdekében. Például olyanokat, amelyek az olvasási ösvénnyel kapcsolatosak.
„Olvasási ösvénynek nevezzük azt az útvonalat, amelyet az olvasó a digitális szövegek közötti navigáció során hoz létre. […] Függ az olvasás céljától, amely jellemzően a digitális szövegek olvasásakor egy adott információ lokalizálása vagy a szöveg globális áttekintése.” Összehasonlítva a jelenséget a könyvolvasással, az online tartalmak olvasása nem ritkán „a folytonos választás kényszerével jár együtt; az olvasás jellemző tapasztalata nem annyira a »hol tartottam«, mint inkább a »hogyan jutottam ide«, »hol voltam már« kérdése.” Ez a probléma nem „csak” azt jelenti, hogy egy bonyolultabb információkeresési folyamatban másnap (vagy akár egy óra múlva) már nehezebben tudjuk felidézni, hogyan jutottunk az információhoz (míg egy papír alapú szótár esetében problémamentesen). „Abban az esetben például, ha a linkek követésének és a nonlineáris olvasásnak a hatására az olvasó eltéveszti az irányt, könnyen előfordulhat, hogy ezzel együtt eltűnik az érdeklődése is a szöveg iránt. Az információ megszerzésének folyamata unalmassá válik. A történetmondáshoz visszatérve, a klasszikus elmélet szerint az olvasónak a szerző által kijelölt ponttól kell elindulnia, és egy másik kijelölt pontba érnie lineáris úton. A nyomtatott könyv világában a szerző keze is meg van kötve. A legnehezebb döntés, hogy hol kezdje, és hol fejezze be a történetet. De a képernyőn, hypertextuális környezetben, az olvasó számtalan út közül választhat.”
Igen fontos tehát, hogy az olvasási ösvényen tudatosan haladjanak a tanulók (különösen olyan tartalmak esetén, amelyek nem a szorosan vett érdeklődési területükhöz tartoznak és ahol egyéb tényezőket is figyelembe kell venniük [például az adott tartalmak hitelességét]). Ezekhez kapcsolódóan érdemes különböző feladatokkal tudatosítani, gyakoroltatni az elérési ösvényre vonatkozó ismereteket. Sorozatunk következő részében ezzel kapcsolatos feladatokat osztunk meg.
Forrás:
- Gonda Zsuzsa: Digitális szövegfeldolgozás DOI: 10.21030/anyp.2018.2.5
- Szűts Zoltán: Tenyérből olvasók – Tudásszerzés képernyőről https://e-nyelvmagazin.hu/
