A gyerekjátékok jellege hatással lehet a gyerekek későbbi érdeklődésére és viselkedésére – és ezt valamelyest a felnőttek is befolyásolhatják. Természetesen ez utóbbit nem öncélúan (vagy például a felnőtt kényelmi szempontjaihoz igazodva) célszerű tenni – hanem inkább az adott gyermek érdekében. Ha ugyanis figyelembe vesszük a természetes irányultságaikat, segíthetünk nekik abban, hogy olyan készségeket gyakoroljanak be, amelyekre maguktól nem jönnének rá. Nem „átnevelésről” van tehát szó az ilyen esetekben, sokkal inkább arról, hogy újabb kapukat is érdemes megnyitni a gyerekek előtt.
Jó példák erre a tárgyak térben mozgatására irányuló képességek. (Ezek befolyásolják, hogyan tájékozódunk különféle irányokban.) Az ehhez kapcsolódó adottságok az élet korai szakaszában alakulnak ki (bár természetesen a későbbi életszakaszokban is fejleszthetők): a kutatások szerint 3 és 5 hónapos kor között főleg a fiúbabák veszik észre a forgó tárgyakat. A későbbiekben is jellemző, hogy a fizikai „tereptárgyak” és ezek egymással való kapcsolatának felfedezése jellemzően fiús játék – itt nemcsak a toronyépítésre vagy az autós játékokra gondolhatunk, hanem a birkózásra, fogócskázásra, vagy éppen a biciklis száguldozásra is. Ezek a tevékenységek a fizikai világ szabályaira, törvényszerűségeire tanítják meg a gyerekeket. (Szemben például a babázással, ahol inkább az érzelmeké, illetve a finommozgásoké a „főszerep”.) Nem véletlen tehát, hogy a „fiús” játékok a térbeli készségeket fejlesztik az agyban. Ez azonban sok szempontból függ a környezettől is: kutatások igazolták, hogy a (megfelelő ingerek tekintetében) szegényes környezetben felnövő fiúk térbeli tájékozódása nem előzi meg jelentősen a lányokét.
Mit tehetnek a felnőttek? Orientálhatják a lányokat a sportolás és/vagy a térbeli játékok (fogócska, körjáték) irányába – ez természetesen nem a babázás tiltását jelenti – sokkal inkább a „játékrepertoár” tudatos bővítését. A fiúk nyelvi készségeit segíti, ha minél többet beszélgetnek velük – és már kiskoruktól fogva mesélnek, vagy felolvasnak nekik. Ez nyilván a kislányoknak sem árt meg – a kutatások lényege itt abban rejlik, hogy a szülők, vagy pedagógusok akkor is éljenek ezekkel az eszközökkel, ha a gyerekek az első ránézésre kevésbé tűnnek fogékonynak erre. Erőltetni természetesen senkit sem kell, de érdemes tudatosan felkelteni a gyerekek érdeklődését. Sőt, a szerzőpáros javaslata szerint például „a kisfiúk számítógép iránti rajongását fel lehet használni arra, hogy ők maguk írjanak meséket a gépen, vagy olvasás iránti kedvüket felébreszthetjük azzal, hogy maguk válasszanak olyan könyveket, amelyek érdeklődésük szerint harci pilótákról vagy dinoszauruszokról szólnak.”
Forrás: Sam Wang, Sandra Aamodt: Welcome to Your Child’s Brain
