- Az algoritmikus gondolkodás….
Ha nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni, akkor azt mondom, hogy az algoritmusok rendet, rendszert visznek az életünkbe, tudatossá teszik a tevékenységeinket. Ha végig gondoljuk, egyetlen hatékony emberi tevékenység sem mehet végbe tudatos tervezőmunka nélkül. A kódolás során a három alapvető „vezérlési szerkezet” lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen problémát megoldjunk egy új program által biztosított lehetőségek segítségével: a tevekénységeket adott sorrendben hajtjuk végre (szekvencia), ismételjük azokat valamilyen feltételtől függően (iteráció), és döntési lehetőségeket értelmezünk, és haladunk azok mentén (szelekció).
Az algoritmikus gondolkodás alkalmazása valójában a pedagógiai munka informatika / digitális kultúra nélküli részére is alapvetően jellemző. Fejlesztése hozzájárul a kognitív képességek fejlődéséhez, támogatja a kreatív gondolkodást, segíti a helyes önkontroll kialakulását.
- Szakértők az iskolapadban….
Évek óta aktív kapcsolatban állok a BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum diákjaival és Tóth Éva tanárnővel. A 2023-as Kódolás Hete rendezvénysorozatban arra kaptam felkérést, hogy egy programozási feladatban dolgozzam együtt a tanulókkal.
Az online órán közösen készítettünk el egy micro:biten futó kisalkalmazást, amelyben a véletlenszerűen felvillanó lámpákról kellett megtippelni, hogy a kigyújtott ledek száma több-e, mint azoké, amelyek nem világítottak. A tanulók kérésére nem blokkalapú környezetben, hanem python nyelv segítségével alkottuk meg a kódot. A sikeres munkát követően kiscsoportban kellett elkészíteniük egy olyan programot, amely a „blackjack” játék szabályaira épült. A virtuális dobókockával teljesített dobások során kellett minél jobban megközelíteni a 21-es értéket anélkül, hogy azon túlfutottunk volna.
Élmény volt megtapasztalni, hogy a jó megoldások megtalálása során szinte mindegyik csapat más módszert használt, más utat járt be a feladat sikeres megvalósításában.
Rendkívül büszke vagyok rá, hogy részese lehettem az Európai Programozási Hét nemzetközi kampány pályázatán első helyezést elért IKT projektmunka órán készített miniprojektnek.
- A Kódolás Hete vagy a Kódolás órája….
Már szinte az indulásakor felfigyeltem a Kódolás órája kezdeményezésre. A code.org oldal és a körülötte kialakult szervezet 2013-ban kezdte meg működését a Hadl és Ali Partovi testvérek kezdeményezésére. Az azóta világméretűvé vált mozgalom olyan weboldalt működtet, amely felületén rengeteg minitanfolyam érhető el, mindben a kódolással kapcsolatos ismeretek sajátíthatók el.
A algoritmizálás/programozás tanításának kezdetén rendszeresen alapozok a code.org csapata által kidolgozott tananyagokra.
Jelszavuk egyben a modern kor pedagógusának mottója is: „Lehet, hogy nem ismerem a választ, de tudom, hogy együtt rájöhetünk.”
- Gondolkodj úgy, mint egy programozó!….
Négy évvel ezelőtt egy programozási oktatóvideó-sorozat kiadásába kezdett a TED-Ed, Think like a coder (Gondolkodj úgy, mint egy programozó) címmel. A 10 részes, egyenként 6-12 perces fejezetekből álló animációs sorozat a gyerekek kódolás iránti érdeklődését volt hivatva felkelteni, és a programozási alapismereteket egy érdekes történetbe ágyazva mutatta be. A főhősök, Ethic és az őt segítő robot, Hedge kalandjai rajzfilm-élmény formájában is megállják a helyüket, ráadásul időnként alapvető, máskor komoly kódolási fogásokat is a nézők elé tárnak. Testvérem, Kemenesi Balázs támogatásával arra vállalkoztunk, hogy a Youtube-on elérhető sorozatot magyar felirattal látjuk el (akkoriban még nem volt elterjedt az azonnali gépi fordítás), ráadásul igyekeztünk figyelni arra, hogy informatikai-szakmai szempontból is hiteles feliratok készüljenek.
Örömmel tapasztaltunk, hogy sok, informatikát tanító pedagógus kolléga építette be valamilyen formában a rajzfilmet, vagy annak egyes részeit a tanítási gyakorlatába. (Az első részt több mint háromezren, a továbbiakat is egyenként több százan tekintették meg.)
- Téveszmék az informatika oktatásában…
Az informatikai képzések egyik leggyakoribb téveszméje valójában kettő, szoros összefüggést mutató gondolat. Az egyik szerint az informatikaoktatás legfontosabb feladata a programozási ismeretek megtanítása, hiszen a felhasználói tudás megszerzése tapasztalati úton is megvalósítható. Vagyis a számítógép kezeléséhez, az office-ismeretek megtanulásához nem kell különösebb képzés, csak gyakorlati tapasztalás. Ennek a véleménynek egy másik gondolata, hogy valójában informatikai jellegű tantárgy sem szükséges, mert a többi tantárgy keretein belül elsajátíthatók ezek az ismeretek (pl. táblázatkezelés – matematika, fizika; szövegszerkesztés – magyar nyelv és irodalom, stb.)
E gondolatkör másik vetülete, hogy inkább felhasználói ismereteket tanítsunk, hiszen valószínűleg erre lesz szüksége legtöbbünknek, – s mivel nem lesz mindenkiből programozó, ezért– a kódolási tudásra kevésbé.
Itt is, mint általában, az igazság valahol félúton van. A programozási ismeretek tanulásakor olyan 21. századi képességek alkalmazására van szükség, mint a problémamegoldás, logikus gondolkodás, amelyek nélkül egy modern kori munkavállaló sikeres munkaerőpiaci szereplése elképzelhetetlen. Ugyanakkor a számítógépes felhasználói tudás megtanítása is alapvető feladat, gondoljunk csak még a legutóbbi digitális kultúra érettségi feladatokban állandóan visszatérő figyelmeztetésre: „és gondoskodjon róla, hogy ne maradjanak a szövegben felesleges, üres bekezdések.”
A másik hasonlóan makacs téveszme a fiatalok „digitális bennszülött” jelzővel történő azonosításán alapul. Ezen elmélet szerint a mai fiatal generációnak, mivel beleszülettek a digitális világba, valójában semmilyen új informatikai ismeretet nem tudunk megmutatni, ők ezzel együtt felnőve, szinte tanulás nélkül sajátították el ezt a tudást. E gondolat mindaddig cáfolhatatlan, amíg csak azon ismeretek szűk csoportját vesszük figyelembe, amire egy átlagos mai fiatal figyelme kiterjed. De amint az informatikai világ rendkívül széles tárházát vizsgáljuk, máris kiderül, hogy még jócskán van mit megtanítani ezen korosztály számára is.
Zárásképpen egy olyan téveszme, amely sajnos még mindig jellemző az informatika hazai oktatásának berkeiben. Ez pedig az elmélet-gyakorlat tanításának és számonkérésének aránya. Természetesen én is azt vallom, hogy elmélet nélkül nincs gyakorlat, elméleti alapismeretek nélkül nehéz a gyakorlati megvalósítás. De amikor azt tapasztalom, hogy hetek telnek el egy-egy osztályban anélkül, hogy a számítógépeket bekapcsolnák, viszont a füzetben gyűlnek a száraz tananyagok, és azokat kell „bebiflázni”, akkor azt gondolom, nagyon átestünk a ló túloldalára.
A sorozatot készíti Tóth Éva főszerkesztő, az összes rész ezen a linken érhető el.
