Az iskola eltérő társas közege
A viselkedés szabályozásmódszereinek megválasztását és a személyek közötti kapcsolat jellegét alapvetően meghatározza, hogy az iskolában sokkal több személy közti interakció zajlik, mint a családban. „Amikor szabályokat hozzunk, az iskolai környezetben mindig azzal a problémával kell számolni, hogy sok gyereket egyszerre kell irányítani ezért a kontroll mindig sokkal nagyobb, mint a családban”. Ehhez azt is hozzátehetjük, hogy hozzátehetjük, hogy az iskola még az óvodánál is célirányosabb és időben kötöttebb – ez is befolyásolja a nagyobb kontrollt.
A társas kapcsolatok jellege
Az iskolában a társas kapcsolatok tipikusan rövidebb élettartamúak, hiszen „csak” egy-egy tanítási évre – esetleg évekre szólnak, ezt követően törvényszerűen bekövetkezik az elválás. Sőt, néha hamarabb is: egy-egy tanár-vagy iskolaváltás esetén inkább az az elvárás, hogy az új tanerő „váltsa fel” a régit minden szempontból, illetve a gyerek próbáljon alkalmazkodni az új közösséghez: elsősorban ne a régi kapcsolatokat ápolják az érintettek, hanem helyezzék előtérbe az újakat. Ez a családi kötelék esetében nyilvánvalóan másképp valósul meg.
Az elfogadás feltétele
A családban a gyereket azért fogadják el, mert (jó esetben) ő mint személy fontos a családtagok számára: az elfogadás alapja tehát az, hogy ki ő. Az iskola azonban a teljesítményen keresztül „ítéli meg” a gyermeket: az a fontos, hogy mit tesz, milyen eredményeket ér el. (A pedagógusok természetesen törekszenek a tárgyilagos bírálatra.) Még akkor is igaz ez, ha a gyerekek képességeihez igazítják az elvárási szinteket, és az értékelés kisdiák saját fejlődéséről (is) szól. Mindenképp jelen van tehát az iskolai közegben egy objektív elvárás – az értékelés ilyen értelemben nem egyénre szabott.
A teljesítmény közönség előtt zajlik
Az iskolai „produkció” (legyen szó feleletről, dolgozatról, vagy bármilyen hasonló teljesítményről) mindig csoport előtt zajlik – ebből adódóan sokkal intenzívebb nyilvános kiértékelés veszélye is. Kis túlzással élve „bármit” tesz a gyermek azt az egész osztály figyelme kíséri, kudarcai és sikerei egyarány nyilvánosak.
Az „egyelő bánásmód” kérdése
A családban normális az, hogy mindenkit másként kezelünk: például, ha aki fáradékonyabb, annak több pihenést biztosítunk, az ingerkeresőnek több érdekes, változatos programot szervezünk. Az iskolában ez nem feltétlenül és nem száz százalékosan megoldható.
A családi szerepek
Sokszor az iskolai beilleszkedési problémákat a gyermek számára az is jelenti, hogy a családban megszerzett szerepek nem működnek utóbbi helyen, a családon központi helyzetbe lévő gyerek az iskolában csak egy a sok közül és ehhez nehéz alkalmazkodnia. Természetesen a helyzet ez néha előnyökkel is járhat, például egy családban alárendelt szerepű gyerek az iskolába kerülve kivívhat vezető szerepet kortársai körében.
