T.K.: Mit jelent Ön számára ez a díj?
R. Sz.: Hálás vagyok a fenntartó önkormányzatnak, a felterjesztésért, a kulturális ügyekkel foglalkozó bizottságnak, mert figyelemmel kísérik a könyvtár munkáját, segítik a hétköznapi tevékenységeinket. Ez jó érzéssel tölt el. Másrészt zavarbaejtő, hiszen nagyon sok könyvtáros, könyvtárostanár kolléga megérdemelné a munkájának ilyen fajta elismerését.
Sz. K.: A szakmai visszajelzések és közösségi elismerések állami megerősítését, megtiszteltetést. Egyben a könyvtáros társadalmon belül a könyvtárostanári, iskolai könyvtárosi hivatás fontosságának elismerését is. A családdal és a közkönyvtárakban dolgozó gyermekkönyvtárosokkal együtt az iskolában tehetünk a legtöbbet az információs műveltség, a szövegértés és kritikus gondolkodás alakításáért, az olvasás megszerettetéséért.
T.K.: Pályája során melyek (voltak) azok a személyes, hétköznapi sikerek, amelyek miatt úgy érzi, megéri ezen a területen tevékenykednie?
R. Sz.: Naponta vannak sikerek és kudarcok, ahogy más területeken is. Ha pozitív visszajelzést kapok egy-egy esemény, projekt kapcsán, akkor az elégedettség a továbblendítő erő. Ha valami nem a vártnak megfelelően sikerül, akkor a „legközelebb másként és jobban” gondolat visz előre. Megéri.
Sz. K.: Minden nap ad új feladatokat, tartogat eredményt vagy esetleges kudarcot, amikből tovább lehet építkezni. A közvetlen kapcsolat a diákokkal, a tanárokkal és a szülőkkel mindig ad tennivalót, új ötleteket, megoldásokat generál a napi rutin mellett. Sokszor csak évek múlva látszik az eredmény, máskor azonnali az öröm. Például: Az iskolát bemutató napon az egyik érdeklődő lány azt mondta a könyvtárlátogatáson: ő azért szeretne ebbe az iskolába járni, mert itt sok minden történik a könyvtárban, van könyvtári éjszaka! Késői visszaigazolás: a már régen végzett diák a közösségi oldalon kortárs szerzőt és új könyvét ajánlja és megemlíti, hogy a szerzőre még én hívtam fel a figyelmét, akkor kezdte el őt olvasni!
Fontos, hogy
a tanár kollégákkal közösen dolgozzunk!
Megmutatom-felajánlom azokat a könyvtári lehetőségeket, órákat, foglalkozásokat, amikkel a tanulást, a személyiség fejlesztését és a közösség építését tudjuk támogatni. Ez lehet akár egyéni vagy csoportos, akár hátránykompenzáló, akár tehetséggondozó. Kezdeményezőnek, támogatónak és nyitottnak kell lennie a könyvtárostanárnak, a közös munka örömei és sikere az évek során tudatosan tervezett folyamatos tevékenységgé válik a nevelőtestülettel, beépül az iskola életébe. Mindezekhez elengedhetetlen szakképzett könyvtárostanár alkalmazása és a könyvtári állomány frissítése, mely sajnos napjainkban a legtöbb iskolában sérül vagy hiányzik.
T.K.: Mit tart a könyvtáros szakma legnagyobb kihívásának napjainkban?
R. Sz.: Legnagyobb kihívás az, hogy az általános elégedetlenség, pesszimizmus, érdektelenség ne győzzön. A technikai fejlődés segíthet, ha jól alkalmazzuk. A könyvtárosok pályán tartása nagy kihívás. Anyagi szempontból nem éri meg ezt a hivatást választani, kevés a felkészült pályakezdő, nincs elegendő képzési lehetőség. A többi kihívással megküzdünk!
Sz. K.: Három nagy területet emelek ki:
- Megmutassuk az informatika lehetőségeit és veszélyeit, az elektronikus felületek értő, kritikus és tudatos használatát. Az információkeresés során a pontos igény megfogalmazását és az információk feldolgozását: Mit is keresek? Mire van szükségem? Milyen hiteles felületeken tudom ezeket megtalálni és hogyan? Kiválasztani a számomra releváns tartalmakat és az olvasás során kiemelni a lényeget, esetlegesen új tartalmat létrehozni, majd hivatkozni a felhasznált irodalomra.
- Az elektronikus olvasás mellett a könyvek világának megszerettetése, mivel bizonyított tény, hogy a könyvekkel, történetekkel való élményszerű találkozás már kisbaba kortól egészen életünk végéig, jobb, minőségibb és boldogabb életet nyújt. pozitív tapasztalatokon keresztül átalakítani az emberekben lévő statikus, hagyományos könyvtárképet! Elmozdulni egy olyan könyvtár felé, amiben sok mindent lehet csinálni, nem csak könyvek vannak és elsősorban közösségi térként működik. Különösen fontosnak tartom ezt iskolai könyvtárak esetén, mert aki itt jó élményeket, tapasztalatokat szerez, az biztos, hogy a későbbiekben is keresi majd a könyvtárak szolgáltatásait.
- Pozitív tapasztalatokon keresztül átalakítani az emberekben lévő statikus, hagyományos könyvtárképet! Elmozdulni egy olyan könyvtár felé, amiben sok mindent lehet csinálni, nem csak könyvek vannak és elsősorban közösségi térként működik. Különösen fontosnak tartom ezt iskolai könyvtárak esetén, mert aki itt jó élményeket, tapasztalatokat szerez, az biztos, hogy a későbbiekben is keresi majd a könyvtárak szolgáltatásait.
Szakmári Klára elhivatott könyvtárostanár, aki közel 40 éves pályafutása során a könyvtáros szakma több területén dolgozott, kiemelkedő aktivitással tevékenykedik az iskolai könyvtárak és a könyvtárostanri munka elismertetéséért. Magas színvonalú könyvtárszakmai és könyvtárpedagógiai munkája mellett szaktanácsadóként, szakértőként, szakfelügyelőként és a Könyvtárostanárok Egyesületének vezetőjeként is szívvel-lélekkel szolgálta a magyar könyvtárügyet.
Sok évtizedes könyvtárosi pályafutása során Szakmári Klára több területen is hozzájárult a magyar könyvtári szakma fejlődéséhez, a minőségi munka, a jó gyakorlatok elterjesztéséhez. 1990-től dolgozik iskolai könyvtárban, s ezen a területen több tekintetben is kiemelkedő teljesítményt nyújt.
Mind a könyvtár-pedagógiai, mind a két évtizedes szakmai egyesületi munkájában az iskolai könyvtári szolgáltatások megújítására törekszik. Szakmai igényességével, precizitásával, a folyamatos önképzéssel példát mutat nemcsak a tanítványai és közvetlen munkatársai, de tágabb körben a könyvtáros kollégák számára is. A jól megalapozott szakmai felkészültségéhez járul segítőkész személyisége: szaktanácsadói munkája során mindezt jól kamatoztatja a hozzá fordulók javára.
Forrás:
