- Bajzáth Máriával hamarosan élőben is találkozhatnak – további izgalmas előadók mellett – a “Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című ingyenes konferencián 2019. május 23-24. között. A konferencia részleteivel kapcsolatban információk ITT.
- RÉSZLETES PROGRAMLEÍRÁSÉRT KATTINTSON IDE!ONLINE REGISZTRÁCIÓS FELÜLET
E. Zs.: 1990 óta foglalkozik gyerekekkel, mesékkel és pedagógiával, tanárként és tanítóként, neveléstudományi bölcsészként is szerzett diplomát, gyűjtött tapasztalatokat.
B. M.: Majdnem így van, de a mesélést 3 évesen kezdtem, az óvodában. Piri óvó néni minden elalváskor, egy kisszéken ülve az apró ágyak között gyönyörű meséket mesélt. Hamar észrevette, hogy minden meséjét megjegyzem és vissza is tudom mondani, biztatott, teret adott, nagycsoportban már sokszor én meséltem elalváskor.
Az utolsó évzárón én voltam a mesemondó öregasszony. Azóta úgy maradtam.
Sosem múló hálával köszönöm. Minden gyereknek hasonló óvodapedagógust kívánok. Olyat, aki mesélés közben olyan közel hajol, hogy „meghallja a szív a szavát” és megpillantja a gyerek „fején ragyogó három aranyhajszálat.” Észreveszi, hogy mi az, ami a legjobban érdekli a gyereket, miben tehetséges, mi okoz számára valódi örömet.
E. Zs.: Munkájának mely részét szereti legjobban, a mesék gyűjtése,válogatása előadása, vagy az előadás módszertanának továbbadása áll legközelebb a szívéhez?
B. M.: Harminc év alatt meséltem és mesélek, kicsiknek és egyetemistáknak, kiemelkedően tehetséges csoportnak és középsúlyos értelmi fogyatékosoknak, családban és gyermekvédelemben élőknek, pedagógusoknak és szülőknek. Valódi flow-élmény a szakmai életem, sok utazással térben és időben. Akár gyerekekkel, akár felnőttekkel, akár szövegekkel dolgozom a „munkám” nem is érzem a szó klasszikus értelmében munkának, inkább izgalmas kaland és szellemi kihívás, tartalmas találkozások sora emberekkel, mesékkel, életmesékkel. Éppúgy szeretek felnőtteket tanítani, mint gyerekeknek mesélni, nem tudnék választani. Szerencsére nem is kell, mindennek és mindenkinek helye van, sok minden belefér. Ami állandó: népmesék, pedagógia.
Elmesélem a következő harminc napomat: a Modern Óvoda konferencia másnapjától 30 órás akkreditált mesepedagógia képzést tartok pedagógusoknak, majd egy zsinagógában mesés tanévzárót kiállításmegnyitóval egybekötve. Lesz egy szakmai műhelyem Budapesten, valamint egy meseíró pályázat zsűritagjaként a díjátadón mesélek. Megjelenik a Könyvhétre egy mesegyűjteményem, de a könyvbemutató időpontja még bizonytalan, mert júniusban New Yorkon keresztül Bostonba repülök, az Észak -amerikai Magyar Óvodák II. szakmai napjára, majd két mesetábort tartok az óceán partján.
A következő hónapok részletezésébe most nem kezdek bele, de hasonlóan izgalmas és mozgalmas napok várnak, fontos és jó szakmai találkozások, érdekes emberek, szép mesék, különleges helyek.
E. Zs.: Módszerét akkreditált képzésként, műhelymunkákon, szakmai napok keretében, konferenciákon, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és könyvtárakban igyekszik átadni. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tovább is adja tapasztalatait. Mennyire tanulható/tanítható a mesemondás?
B. M.: Voigt Vilmos azt mondja:
„Mesélni és mesét hallgatni mindenki tud!”
Ez a szakmai munkám alapvetése, meghatározó gondolata. Az a tapasztalatom, hogy tényleg mindenki tud mesélni, legfeljebb elfelejtette használni a történetmondó képességét. Időt kell rá szánni, osztatlan figyelmet adni a szövegnek- gyereknek egyaránt, előhívni magunkból a történetmesélő embert. Ha a gyerek még, vagy már nem tud mesét hallgatni, akkor pedagógusként az a dolgunk, hogy mesehallgatóvá szeressük és neveljük. Mindkét helyzetnek vannak a gyakorlatban és a hétköznapok pedagógiájában jól bevált, működő módszerei. Ezeket adom át a képzéseken.
E. Zs.: Milyennek látja a mesélés, mondókázás, népi játék, népdal jövőjét hazánkban? Mi teszi élővé ezt a régről jövő hagyományt és hogyan tud az élő mesemondás versenyezni a digitális történetmeséléssel?
B. M.: Egyre többen, egyre többfelé használjak a népköltészeti alkotások kincsestárát. Végre, szerencsére, hál’istennek sokféle szakterület és szakember dolgozik ezekkel a csodálatos eszközökkel, módszerek születnek, szakmai műhelyek kelnek életre különböző célcsoportokat szolgálva. Óriási jelentőségűnek látom a pedagógusok munkáját és az intézményes, valamint a művészeti nevelés szerepét, a népköltészeti alkotások átadásában a bölcsődétől a középiskoláig terjedően. Mivel a családok kétharmada nem, vagy alig mesél, a mesélő szülők mellett a pedagógusokra maradt a feladat oroszlánrésze, hogy átadják a következő generációnak a dalokat, mondókákat, meséket. A pedagógusokat képzőké pedig a felelősség, hogy az óvónők és óvóbácsik, tanítók, tanárok kedvet, segítséget, használható és korszerű módszertani eszköztárat kapjanak ehhez.
E. Zs.: Mi teszi élővé ezt a régről jövő hagyományt és hogyan tud az élő mesemondás versenyezni a digitális történetmeséléssel?
B. M.: Amíg van két ember a világban, mesélő és mesehallgató, addig a történetmondás él. Az ember ősidők óta történeteken keresztül alkotja meg saját és mások identitását. Nemcsak éli, meséli is az örömeit, félelmeit, vágyait, érzéseit. Mesél a képekkel a barlang falán, a piramisok köveibe vésve, díszes kódexekben, később a rengeteg emberhez eljutó könyvekben, újabban a filmeken vagy a közösségi médián keresztül.
Azonban az élő emberi szó, a jelenlét ereje óriási, évezredek óta sem váltotta fel sem kép, sem könyv, sem gépi hang. (Ezzel nem kisebbíteni szeretném a képernyők előtt töltött gyerekkor jelentős problémáit, csak nem versenynek vagy tragédiának fogom fel a pillanatnyi helyzetet, hanem a változások egyik állomásának, ami lehetőségeket rejt…)
Ha egy 25 fős gyerekcsoportban megkérdezem a gyerekeket, mi a kedvenc meséjük, 20 fő képernyőn megnézett mesefilmet nevez meg. A gyerekcsoportnak csak ötöde jelöl meg kedvencként hallott történetet. A pedagógus lehetősége ebben a helyzetben, hogy ő legyen az élő mesélő, akinek a szemébe lehet nézni, akitől lehet kérdezni, aki visszamosolyog, aki vigasztal, akinek az ölébe lehet húzódni, miközben napi rendszerességgel mesél olyan izgalmas történeteket, amitől ez az arány változik. Az is szerepünk pedagógusként, hogy a szülők, családok figyelmét felhívjuk a mesélés fontosságára, megismertessük őket a benne rejlő lehetőséggel. Mesélni és mesét hallgatni jó, ha ezt saját élményen keresztül többször megtapasztalja a gyerek és a szülő, keresni fogja az alkalmat, hogy mesélhessen, mesét hallgathasson.
E. Zs.: Módszertani kötete és számos népmesegyűjteménye is jelent már meg. Mik a visszajelzések az alkalmazó/olvasó pedagógusok részéről?
B. M.: Minden mesegyűjtemény, a módszertan könyv sok újranyomást, nagy példányszámot ér el, folyamatos az igény rá, rengeteg olvasóhoz jut el, szülőkhöz, nagyszülőkhöz pedagógusokhoz egyaránt. A könyvhétre megjelenő új könyvem, három nap alatt felkerül a Bookline előjegyzési sikerlistájára, ami azért fantasztikus, mert gyerekkönyvként ez elég ritka, és ami még fontosabb, óriási megelőlegezett bizalmat jelez az olvasók részéről, hisz kézbe még nem tudják venni. A meghirdetett mesepedagógia képzések, műhelyek hamar megtelnek, a visszajelzések alapján az együtt töltött idő a pedagógusok számára hasznos és örömteli, mesélésre motiváló élményt jelent. A gyerekek szeretik a meséket, játékokat, mondókákat, amelyeket nálam- vagy a közösségemtől tanulnak az óvodapedagógusok és tanítók, élvezik a módszer alapján felépített mesefoglalkozásokat és meseórákat, szeretik a mesekönyveket, kérik a meséket.
E. Zs.: A könyvhétre megjelenik egy új sorozat első kötete? Mi ez a sorozat, és mi az első rész?
B. M.: Magyar Népmesekincstár a sorozat címe, és korosztályos bontásban tartalmaz magyar népmeséket. Szülők, pedagógusok egyaránt jelezték az igényt a korosztályos-tematizált-kizárólag magyar népmesék gyűjteményére, így született az új sorozat ötlete. Az első kötet a legkisebbnek szól, tartalmazza a magzatnak szóló első mondókákat, a bölcsődésnek és kisóvodásnak szóló mesékkel együtt. Hét fejezetbe csoportosítottam a meséket-mondókákat, vannak a könyvben mesék a születésről -életről-elmúlásról, a testről és az emberről; evésről, ivásról; családról, barátokról, állatokról és az állatok beszédéről; az utolsó fejezet Icinke -picinke sokszínű mesecsokra zárja a kötetet. Nagyon szeretném, hogy „a mesélést nem lehet elég korán kezdeni”, és
„a mesét már a szíved alatt is hallja”
üzenetek minél több szakemberhez és szülőhöz eljussanak.
Indítottunk a Kolibri Kiadóval egy fotópályázatot, ahová mesélés közben készült fotókat-videókat lehet föltölteni, a díj három teljes Népmesekincstár sorozat. Május 24-ig várjuk a fotókat, videókat. Bölcsődék, óvodák is pályázhatnak.
E. Zs.: Volt olyan helyzet munkája/élete során, amiben akár még önt is meglepte a “mese ereje”? Mi volt ez az élmény?
B. M.: Rengeteg ilyen élményem van. Különleges pillanat, amikor a hangos, futkározó gyerekek közé érek és megcsendül valamelyik mesére hívó hangszerem egy pillanatra, majd belekezdek a varázsigébe (hétköznapi nevén mesekezdő formulába): Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl …és az előbb még rohangálók leülnek körém, csend lesz, téren és időn kívül kerülünk. Vagy felemelő, amikor pedagógusképzésen egyszer csak „megnyílik a fellegajtó, kinyílik az ég kapuja”, és a mesét hallgató, mondókázó, óvódapedagógusok, tanítók, tanárok, visszatalálnak ahhoz az ősi, mágikus, képi nyelvhez, ami a mesék szimbólumait nyitja, és amit elfeledettnek véltek.
Megrendítő, amikor egy-egy mesehallgató gyerek vagy felnőtt elsírja magát a történet üzenetétől, amelynek szereplőjében vagy hősében épp magára ismer. Felejthetetlen, amikor egy tréfás mesén hosszú percekig visítva nevetünk.Hosszan mesélhetném még…
E. Zs.: Idén először, május 23-24. között kerül megrendezésre a „Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című konferencia, melynek során ön nem csak plenáris előadást, de egy műhelybeszélgetést is fog vezetni. Mire számíthatnak a konferenciára ellátogatók?
B. M.: Ezúton is köszönöm a megtisztelő meghívást. A plenáris előadáson a mesehallgatóvá nevelés folyamatáról, a meseválasztás gyerekközpontú szempontjairól, a rituális és spontán mesélésről, a Népmesekincstár mesepedagógia eszközeiről és módszereiről, a bennük rejlő pedagógiai lehetőségekről szeretnék beszélni. A műhelymunka nagyon rövid 30 percében, „mesÉLJÜK a mesét”, tehát mesélni, mondókázni, játszani, énekelni fogunk egy saját élményű mesefoglalkozás keretében.
E. Zs.: Mit tekint a legnagyobb kihívásnak óvodásoknak való mesemondás során és mi teszi ezt a közönséget előadói oldalról “izgalmassá/élvezetessé”? Vagyis: miért nehéz és miért jó óvodásoknak mesélni, óvodásokkal mondókázni stb.?
B. M.: Mesélő pedagógusként közelítek minden mesehallgató közösséghez, nem tekintem magam előadónak és nem tekintem a gyereket közönségnek. Az óvoda-iskola számomra nem színház, a mesepárna nem színpad. A mesemondást, a történetmesélést az óvodai nap természetes részévé szeretném tenni, szerencsére többnyire az is. A gyerekeket fogalakoztató témákra, kérdésekre igyekszem az életkori sajátosságaiknak leginkább megfelelő mesével reagálni. A pedagógusokat is erre biztatom. Egyre nehezebb az óvodás korosztály esetében a figyelem megtartása, az alfa generáció fókuszálási problémái, kalandozó figyelmük, a rengeteg készen kapott külső kép a mesehallgatásra is hatással van. A túlmozgásos, hiperaktív gyerekek nehezebben hallgatnak és ülnek végig egy komplex, hosszabb tündérmesét, esetükben még nagyobb tétje van a jó meseválasztásnak. A vegyes csoportok korosztályi eltérései is izgalmas kihívást jelentenek minden meséléskor, hisz sosem tudhatom, mikor fárad el a figyelem, mikor fogy el a türelem. Amikor napi rendszerességgel sikerül felkelteni és hosszan megtartani, mindig óriási öröm. Szerencsére a Népmesekincstár mesepedagógia komplexitása lehetőséget ad játékra, dalra, mondókára, találós kérdésekre, valódi öröm és élmény alapú együttlétre. Ráadásul nemtől, kortól, intellektuális képességektől és szociális helyzettől függetlenül a népmese mindenkié.
- Bajzáth Máriával hamarosan élőben is találkozhatnak – további izgalmas előadók mellett – a “Modern Óvoda – Óvodapedagógusok Országos Találkozója és Óvodai Jó Gyakorlatok Fóruma” című ingyenes konferencián 2019. május 23-24. között. A konferencia részleteivel kapcsolatban információk ITT.
- RÉSZLETES PROGRAMLEÍRÁSÉRT KATTINTSON IDE!ONLINE REGISZTRÁCIÓS FELÜLET
