Zsuzsa évek óta dolgozott már pénzügyi vezetői pozícióban, amikor egy új főkönyvelőt vett fel, akit eredetileg az ügyvezető ajánlott. Az illető rendkívül képzett, határozott és jól kommunikáló személy volt, ezért Zsuzsa úgy érezte, hogy a lehető legjobban járt. Az új főkönyvelő csatlakozott az osztályhoz, új színt és lendületet hozott a csapatba, de egy idő után Zsuzsa kezdte kényelmetlenül érezni magát. Egyre több olyan kérdés volt, amivel a főkönyvelő közvetlenül fordult az ügyvezetőhöz vagy más osztályok vezetőihez és ezekben az esetekben rendszeresen kihagyta a kommunikációból Zsuzsát. Utólag ezt azzal magyarázta, hogy kímélni akarta őt és amúgy is jó kapcsolata van az ügyvezetővel. Zsuzsa bár jelezte, hogy ezt másképp szeretné, de elfogadta és megértette az említett szempontokat is. Egy idő után azonban az osztály addigi jó hangulata kezdett megváltozni, az emberek elkezdtek egyre gyanakvóbban nézni egymásra és Zsuzsára is. Néhány kolléganője elmesélte Zsuzsának, hogy az új főkönyvelő a kávézások és ebédszünetek alatt sokszor panaszkodik rá. Zsuzsa többször nekivágott annak, hogy tisztázza ezt a kérdést vele, de a főkönyvelő mindig kimagyarázta magát, mindig megvolt az érthető magyarázat arra, amit tett és Zsuzsa hiába próbálta újra és újra tisztázni a helyzetet…